Hát ez is bekövetkezni látszik. Még most is nehezemre esik elhinni: Eljött az idő. A szívem a torkomban dobog. Vajon készen állok már? Eleget készültem? Most már mindegy... Eldöntöttem! Belevágok. Írok egy posztot.

Voltunk Bécsben. A Petivel, a Gáspinál. Jó volt. Najó ez így nem teljesen igaz. Mert, hogy etalon volt. Csütörtök mentünk, Peti pénteken csatlakozott és ezzel beteljesedett a pure kokomo hétvége résztvevőinek köre. A napokat olymódon töltöttük el, hogy a világon semmin nem feszültünk, minden csak úgy jött vagy éppenséggel nem jött, és ez így volt kerek. Az este, amikor a csaj ledobta a ruháit, miközben farkasszemet nézett velünk a Duna túlpartjáról sokáig beleégett a memóriánkba, az fix. Mint ahogy a 90 éves nyanya is, aki valószínűleg még ma is keményebben nyomja a pszichadelikát, mint mi valaha is fogjuk. És hát a szombat este... Arról inkább nem is írnék semmit, mert ott egyszerűen akkora dzsiszájkodás folyt, hogy szétesett a ház. Egyszóval iszonyat menő volt ez a hétvége. Bigup for G. mégegyszer! Csináltam néhány képet is, amihez itt van link. Lessétek meg:

http://picasaweb.google.hu/david.mariassy/Vienna200902#

Csókolom

PS: nem is para blogolni, próbáljátok ki ti is!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.