az elfajulás ellen
2009.05.17. 16:58
na helló.
pusztul a kokomo... ez elég gyászos, úgyhogy most itt lesz valami, ami remélhetőleg kicsit segíteni fog a revitalizálásában, habár hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez lenne az elsődleges célom ezzel a poszttal. egészen konkrétan a petivel-gáspival-levivel folytatott pénteki beszélgetésünk sarkallt arra, hogy megírjam ezt a posztot, de igazából már régebben is eszembe jutott... ezt itt most nem akarom hosszúra nyújtani, mert a cikk, amit linkelek és amit szeretném, hogy elolvassatok önmagában is hosszú kicsit. kis jános nevű filozófus írta tavaly a népszabadság egyik számában A sodródás ellen címmel. az írás a magyarországi cigánysággal kapcsolatos szituációt elemzi. talán túlzásnak hat, de szerintem ezt a cikket kötelező olvasmánnyá kéne tenni, de abból kiindulva, hogy az amnesty international is ezt a cikket veszi alapul a cigánysággal kapcsolatos emberi jogi tréningjein, talán mégsem annyira földtől elrugaszkodott a gondolat. tudom, hogy kicsit kilóg a kokomo eddig megszokott profiljából ez a poszt, mert a kérdés, amit feszeget nem mondható igazán vidámnak és könnyednek, viszont annál fontosabb szerintem és tényleg tök jó lenne, ha minél többen elolvasnátok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
audrey-anne 2009.05.17. 19:00:18
ez más, tényleg szomorúbb téma, ami nagyon súlyos. én tényleg nem tudom magamról sem, hogyan állhatnék ehhez hozzá, ugyanis épp elég negativ tapasztalatom van. nagyon nehéz ettöl elvonatkoztatnom, és azért elég félelmetes belegondolni, hogy azért megyek pl macerásabb utvonalon be a városba és haza a hévvel, hogy ne kelljen a villamoson cigányokkal találkozzam, sem a határ úton, mert egyszerűen amint felszáll egy, annyira elfog a rettegés, hogy a torkomban dobog a szivem és ez nem vicc, mert ugyan még bántani konkrétan nem bántottak, de volt már elég attrocitás, ami sosem lehet tudni mikor fordul rosszabbra. nem tudom mi lehetne a megoldás.